Mesék

A Számházak fejlesztőjáték a saját kiadású termékünk, melyre büszkék vagyunk.
A matekos játékok között található az oldalunkon.
Alkottunk egy kis bevezető mesét, amelyet az első foglakozás során érdemes elovasni, így még szerethetőbb lesz az eszköz és tényleg játék lesz majd a tanulás.

A Számházak története

Messze-messze volt egy kis erdő, ahova alig jártak kirándulók. Nem voltak benne különleges hegyek, érdekes, évszázados fák. Egy egészen hétköznapi erdőről szól a történetünk.

Éppen egy forró nyári nap volt, semmi sem mozdult, néma csend honolt az erdőben. Csak az öreg mókus neszezett az avarban és próbált egy kis téli eleséget gyűjteni. Mikor elfáradt, a botjára támaszkodott és elgondolkodott egy kicsit. Eszébe jutott az ifjúsága, amikor az erdő még tele volt élettel. Vasárnaponként csak úgy jöttek a gyerekek és vidáman játszadoztak, bújócskáztak. Manapság meg alig jönnek erre felé kirándulók. Amikor jönnek is, sokszor egy kicsi dobozkát nézegetnek, néha bele is beszélnek, aztán újra nyomogatnak rajta valamit. Régebben soha nem látott ilyesmit. Minden gyerek nézelődött, figyelték a mókusokat. Örültek, ha végre megpillantottak egyet. Meg sokszor eleséget is hoztak. Persze volt néha egy-egy vásott kölyök, aki inkább abban lelte örömét, hogy megdobálta a mókusokat, de a többi gyermek barátkozása elfeledtette ezt.

- Bárcsak visszatérnének azok a régi szép idők - sóhajtotta a mókus.

- Mit mondtál, szomszéd? - kérdezte a feketerigó, aki éppen akkor tért haza a szokásos körútjáról.

- Ó, igazából nem fontos, csak emlékeztem a régi dolgokra, hogy milyen szép lenne, ha ismét nyüzsgés és vidámság lenne az erdőben.

- Ez érdekes. Éppen a szomszédos erdőben jártam egy régi barátomnál, és ő mesélte, hogy van egy erdei iskola náluk és bizony sok a látogató arrafelé.

- Nahát, ez nekünk miért nem jutott eddig eszünkbe?

- Nagyon jó ötlet, hívjuk össze az erdei gyűlést! - szólt közbe a pillangó, aki a lombok közül hallgatta a beszélgetést.

Hát így is történt. Feketerigó máris körbe csiripelte az egész erdőben a hírt, hogy alkonyatkor mindenki gyülekezzen a legnagyobb tölgyfa alatt, a tisztáson fontos megbeszélésre. Utána az öreg mókussal elmentek az erdő egyik legöregebb lakójához, a bölcs bagolyhoz, és beavatták a tervükbe. Az ötlet nagyon megtetszett a bagolynak, nem csoda, hiszen mindig is fontosnak tartotta a művelődést, a tanulást.

Elközelített az este. Jöttek is az erdő lakói, apraja-nagyja. Mindenki kíváncsi volt, mert már régen nem volt ilyen gyűlés.

Izgatottan toporogtak, és várták, hogy vajon miről lesz majd szó.

Végre előállt bagoly barátunk, meglebegtette a szárnyait, jelezve, hogy szólni kíván. Mindenki elcsendesedett.

- Barátaim! Köszönöm, hogy mindannyian eljöttetek. Egy fontos nap ez a mai a jó öreg erdőnk történetében. Szeretnénk lakóhelyünket érdekesebbé, vonzóbbá tenni a látogatók számára. Arra gondoltunk, hogy egy erdei iskolát hozunk létre. A legszebb részen egy különleges utcát nyitnánk meg, ahol olyan házak állnának, amik igazán segítségek lennének minden kisdiák számára, hogy a számokat jól megtanulja és többet ne keverje össze.

Az utca elején egy egészen kicsi ház állna az egyes számnak és a végén pedig egy szép magas a tízes háznak és persze köztük lenne a többi szám sorban, mindig egyre nagyobb és nagyobb méretben. Így lehetne igazán könnyen megtanulni a számokat. Szóval erről szeretném meghallgatni a véleményeteket, ötleteteket.

- Nekem máris van egy ötletem. Minden ház mellett legyen egy fa, a fán annyi alma, amennyi a házszám. A könyvekben sokszor almákkal tanulnak meg számolni a gyerekek - szólalt meg lelkesen a hernyó.

- Na persze! Hogy aztán mindegyiket megrágjad. Meg különben sincs sok almafa az erdőben - morogta a sündisznó.

- Szerintem te szoktad megrágni az almákat! - indulatoskodott a kis hernyó.

- Csendet kérek! - vetett véget bölcs bagoly a vitának. - Az ötlet kiváló. Viszont az almákat fából kellene faragni, hogy a számuk mindig változatlan legyen.

- Én vállalkozom a faragásra -kiáltott fel a harkály.

- Én pedig összegyűjtöm a bogyókból a piros festéket – brummogott mackó néni. Sőt azt is megígérte, hogy minden csoportnak illatos málnatortát süt.

Mókus vállalkozott arra, hogy felfesti a számokat az ajtókra, és az ablakokra kezeket, amik szintén azt mutatnák, hogy hányas számú házról van szó.

A kis róka, aki nagyon szerette a virágokat, megígérte, hogy minden házhoz futó virágot ültet, és mindennap megmetszi, hogy csak annyi virág legyen a házakon, amennyi a számuk. Ráadásul még az is jól fog látszani, hogy páros vagy páratlan számról van-e szó.

A következő hónapban nagy volt a sürgés-forgás az erdőben. Mindenki dolgozott, segített, hogy a Számházak utcája időben elkészüljön.

A feketerigó és a többi madár röplapokat szórt szét a környéken, hogy mindenki értesüljön a nagy eseményről.

Mire elérkezett az ősz, minden frissen festve ragyogott a napfényben. Mindenki boldog volt, hogy részt vehetett a munkában, de a legjobban a házak lakói örülhettek, hogy ilyen szép otthont kaptak.

Alig várták, hogy végre megérkezzenek az első látogatók. Egérke, aki a 4-es számú házba költözött, büszkén mutogatta mindenkinek az új dobókockáját, és arról is beszélt, hogy segíteni akar a kis tanulóknak, és ha valamit nem tudnak olyan jól, akkor majd ő mutatja a kockájával a választ.

Így hát minden elkészült. Mindenre lett megoldás. Látszott, hogy milyen sok munka áll a szép eredmény mögött. Most már csak a látogatóknak kell jönni. Remélem,Te is szívesen ellátogatsz a Számházak utcájába és megismerkedsz a számokkal. Már várnak téged a barátaid, a katica, a hernyó, a pillangó, az egérke a dobókockával, a feketerigó, a mókus, a nyúl, a róka, a vaddisznó és mackó néni.

Karkötős mese

A Számházak matematikai fejlesztőjátékra asszociálva alkottuk meg ezt a kis mesét, hogy a számfogalom kialakításhoz minél érdekesebb, változatosabb lehetőségek legyenek.
A játék nélkül is jól értelmezhető a mese.

A letöltésnél megtalálható egy biankó változat is, ahol kihagytuk a számjegyeket. Kinyomtatva, mindenki ceruzával beírhatja az éppen aktuális, megismert számokat.

Előkészület:

WC papír gurigát vágjunk ketté hosszában, utána vágjunk le két darab csíkot, kb. 2 cm hosszúságban, hogy karkötőket kapjunk.

A karkötőkre pontalakot vagy ujjképet kell rajzolni, a 10-es számkörből választva, aminek a gyakorlása éppen aktuális. A mesében az 1-es és a 2-es az, amire fókuszáltunk, így egyik karkötőre egy pötty került, a másikra kettő, de természetesen be lehet helyettesíteni más számot is. Fontos arra figyelni, hogy a pöttyök, tárgyak ne elszórtan legyenek, hanem a szabályos pontalakban, ahogy a Számházak almafáin is van.

( Ha túl nagy a karkötő, akkor az ujjunkra tekerjük fel szorosan, majd utána tegyük a gyermek csuklójára.)
A mese előtt mondjuk el a gyereknek, hogy amikor hallják azokat a számokat, mennyiségeket, amit feltüntettünk a karkötőn, akkor emeljék fel azt a kezüket, amelyiken ez látható. Idővel nehezíteni lehet, a kezek a térdeken legyenek keresztben. Még haladóbb lehetőség, hogy a hátuk mögött és keresztben vannak a kezek.
Akár egy kis gyakorlással is lehet indítani a mesélés előtt.
Mivel a feladat több agyi központ működését igényli, ezért mélyebben fognak bevésődni az ismeretek, a tanulás hatékonyabb lesz.

--------------------------

A Számházak utcájában különleges napra ébredtek a lakók. Ma mindenki korán kelt, mert ezen a napon várták az erdei iskolába az első kisiskolás/óvodás csoportot, akiknek segíteni fognak a számok megtanulásában.

Katica, akinek az udvarán lévő fán 1 almát lehet látni, buzgón sürgött-forgott. Megtisztította az ablakokat, hogy mindenki jól lássa az üvegen a kezecskét, aminek csak 1 ujja van kinyújtva. Már biztosan kitaláltátok, hogy övé az első ház, azért mindenből csak 1 van, ami a számok tanulásához fontos. Az ajtóra egy nagy 1-es van festve, és az ajtó mellett mindig csak 1 virág nyílik. Ennek a virágnak nincs párja, de a szomszédjának, a hernyónak már 2 virágocskája van, vagyis párban vannak, és alma is 2 van a kertben.

Ma ők lesznek a főszereplők, mert erről a két számról tanulnak a kisgyerekek.

A többi lakó sem akart kimaradni a fontos eseményből, ezért igyekeztek szép tisztára söpörni az utcát. Medve mama meglátott 2 tobozt az út közepén, gyorsan összeszedte a kosarába, majd ahogy a komposztáló dobozhoz igyekezett, valami megszúrta a lábát, hát megint 1 toboz volt, jobbra meg 2 tobozt látott.
-Mi történt itt az éjszaka, toboz eső volt? - brummogott kissé mérgesen.
-Várj csak, várj csak! - rikkantott a Rigó.

- Gyűjtsd össze az összes tobozt, és odaajándékozzuk a gyerekeknek. Sokkal érdekesebb úgy tanulni a számokat, hogy valamit rakosgathatnak, hiszen ezért hoztuk létre a Számházak utcáját. Mindig csak a füzetbe írni olyan unalmas. Én például kitaláltam, hogy segítek a gyerekeknek. Amikor azt mondja a tanítónéni/óvónéni, hogy 1, akkor én rikkantok 1-et. Amikor azt mondja, hogy 2, akkor 2-t rikkantok. Ha látják, hallják, megfogják azt, amiről tanulnak, akkor már biztosan nem fogják elfelejteni.
-Nagyszerű ötlet, te egy született tanító vagy - válaszolta a Medve, miközben még 2 tobozt berakott a kosarába.

Ahogy ezt kimondta, hirtelen elhallgatott és döbbenten nézett az utca végébe. Rigó is odapillantott. Valami furcsa dolgot láttak közeledni, élőlény volt, mert ugyan lassan, de mozgott. Egyáltalán nem volt ismerős a kinézete. Ilyen jószágot még soha nem láttak errefelé. Egyenesen feléjük tartott. A Medve, mivel olyan hatalmas termetű, nem igazán félt, de Rigó nagyon örült annak, hogy repülni tud, ha esetleg veszélyessé válna a helyzet. Ahogy közelebb ért, már látták, hogy egy mozgó gombarakás ballag feléjük. Mikor egészen közel ért, megrázkódott, a gombák szanaszét gurultak, és megpillantották Sünit, akinek a hátán 2 gomba még ott maradt. Nagyot nevettek mindannyian és megértették, hogy mi történt.
-Jó reggelt! Én is szeretnék hozzájárulni a nap sikeréhez, hiszen az egész erdő azt beszéli, hogy milyen nevezetes nap lesz a mai- mondta Süni.
- A legszebb, legízletesebb és ehető gombákat válogattam össze. Nagyon vigyáztam, hogy még véletlenül se kerüljön közéjük mérges fajta. Ezekkel is tudják majd gyakorolni a gyerekek a számolást.

Ahogy ezt megbeszélték, már hallották is a vidám gyerekzsivajt, ahogy közeledett a várva-várt kis csapat az erdőben.

Gyorsan összegyűjtötték a gombákat is, és ahogy odaérkeztek, átadták a kosarakat a tanító néninek/óvó néninek, aki nagyon örült a nem várt ajándéknak.
Úgy döntött, hogy rögtön fel is használja őket. A gyerekeket két csoportra osztotta. Egyik csoportot megkérte, hogy menjenek a gombás kosárhoz és mindenki 1 darab gombát vegyen a kezébe.

-A másik csoportnak vajon mit mondhatott? Már biztosan kitaláltátok. Igen, minden gyermek a tobozos kosárhoz sétált és mindenki 2 tobozt fogott a kezébe.

Utána jól meg kellett nézniük a házikókat, és el kellett dönteniük, hogy melyik házikón van annyi alma, amennyi toboz vagy gomba van a kezükben.

Így a gombás csoport Katica háza elé sétált, akinek 1 alma van a kertjében. Majd elővették a füzetüket és lerajzolták az almafát, az 1 gombát és a kezüket is, úgy, hogy csak 1 ujjuk volt kinyújtva.
Mutassatok ti is 1 ujjat a kezeteken! Hogy mutatjuk, melyik ujjunkkal?

Közben a tobozos csoport Hernyó házánál a 2 almát rajzolta le a fával együtt, a 2 tobozt és a kezüket úgy, hogy csak 2 ujjuk volt kinyújtva.

Amikor végeztek, cserélt a két csoport. El is fáradtak a sok rajzolásban. Mackó mama már alig tudta kivárni ezt a pillanatot, szerette volna a legfrissebb málnaszörp készítményével megkínálni a gyerekeket. Egy tisztásra vezette őket, ahol már szépen megterített. A poharak csordultig tele voltak jóféle erdei málna szörppel, csak a tálalásban volt egy kis különbség. A kistányérokat, ahol a poharak álltak, mentalevéllel dekorálta Mackó mama, némelyik tányérra 1 menta levelet tett, a többire pedig 2 mentalevél került

-Gyerekek, hogy ne legyen keveredés, először azok jöjjenek, akik először kapták meg a gombát a kezükbe! Emlékezzetek vissza, hogy hány gomba volt a kezetekben! - szólalt meg a tanítónő/óvónő.
-1- válaszolták kórusban a gyerekek.
-Nagyszerű, akkor megérdemlitek Mackó néni finom erdei frissítő italát.
Miközben élvezettel kortyolták az italt, a másik csoport is okosan válaszolt, emlékeztek, arra, hogy ők pedig 2 tobozt kaptak. Már ki is találták, hogy olyan poharat vehetnek el, ahol a tányéron 2 mentalevél van.

Még egy órácskát játszottak a gyerekek, aztán szedelőzködni kellett. Ekkor Mókuska somfordált oda. Ő is készült egy kis meglepetéssel, makkból és gesztenyéből alkotott bábukat. Minden gyermeknek jutott 1 darab makkból és 2 db gesztenyéből készült figura, így összesen három ajándékot kaptak fejenként. Még maradt is 2 db makk , azt örömmel tette el a tanító néni a kisfiának. Majd megbeszélte a Számházak lakóival, hogy legközelebb 1 hét múlva jönnek, délután 2 órakor.

Mindenki nagyon örült, hogy ilyen jól sikerült az erdei iskola első napja. Már aznap elkezdték tervezgetni, hogy mivel készülnek legközelebb.
Hogy Te is ügyes legyél az iskolában, vedd elő a Számházakat és színezd ki azokat a képeket a füzetben, ahol 1 és 2 alma van a fákon. Meg tudod mondani, hogy melyik több, az 1 vagy a 2?

(A Blog oldalon tudod letölteni, a biankó változatot is, ide kattintva megtalálod az oldalt.)