Érzelmi intelligencia fejlesztése óvodáskorban

Gyermekeink 3-6 éves koruk között idejük jelentős részét az óvodában töltik. Rengeteg készségre, tudásra és ismeretre tesznek itt szert, tanulva egymástól, és természetesen az óvónőktől, óvóbácsiktól is.

Gyermekeink későbbi boldogsága, lelki egészsége, a társas kapcsolatok alakulása szempontjából az érzelmi intelligencia jelentősége óriási! Az érzelmek adják a színt, az ízt az életünkben, általuk (is) vagyunk, akik vagyunk. Az érzelmeket meg kell tanulnunk megélni, ugyanakkor kezelni, mederbe terelni is. Ebben a folyamatban a gyermek segítője a felnőtt, elsősorban a szülő, de kiemelt szerepe van az óvodai dolgozóknak is.

Mi az érzelmi intelligencia?

Tisztában lenni azzal, hogy milyen érzést élünk meg éppen, meg tudjuk nevezni azt, és képesek vagyunk az érzelmeinket valamilyen módon szabályozni, kezelni. Például megbántottak, tudom, hogy emiatt szomorú vagyok, ezért felhívok valakit, akivel jól esik beszélni, vagy elmegyek futni, hogy jobban érezzem magam, esetleg naplót írok. Gyerekként ez nagyrészt a szülő/gondozó interakcióba vonását jelenti kiskorban, később egyre nagyobb repertoárból tud válogatni a gyermek, hosszabban tud várni. A kamasz zenét hallgat, üzenetet ír a barátjának, stb. A példa alapján talán egyszerűnek tűnik a folyamat, ugyanakkor rengeteg felnőtt számára is gondot okoz a saját belső állapotának, érzéseinek a felismerése.

Az óvodáskorú gyermekre jellemző, hogy minden érzelmét intenzíven éli meg, és bár már alakulóban van az önkontroll, önuralom képessége, ez még éretlen. A gyermeket kisebb konfliktusok, ingerek hatására is erős érzelmek öntik el, pl. bánatában sír, vagy dühösen csapkod, sokszor minden átmenet nélkül. Vannak gyerekek, akik nyugodtabbak, higgadtabbak alaptermészetükből adódóan is, mások nagyon tudnak örülni, és dühöngeni is – ezek egy gyakorlott óvónő számára biztosan ismerős típusok. Az, hogy egy ilyen kiélezett (és egyáltalán nem ritka) helyzetben az óvónő/óvóbácsi milyen reakciót ad, formálja a gyermek önmagához, érzelmeihez, érzelemkifejezéséhez való viszonyát is. Természetesen egyáltalán nem azt javaslom, hogy engedjük a gyermeket szabadon „tombolni”, ha épp rossz napja van! DE: annak igenis helye van, hogy elismerjük az érzései jogosságát. Érzelmekkel vitatkozni ugyanis nem lehet. Az, hogy az érzés következtében mit tesz, az egy egészen más téma, és a kettőt fontos külön kezelni. Ez nem rosszaság, gonoszság, sőt, kicsik esetében még csak nem is neveletlenség. Ezek természetes reakciók, amiket meg kell tanulnunk kezelni (és nem elfojtani!).

Nehézséget okozhat, hogy sokszor maguk a szülők sem igazán tudnak a nehéz helyzetekkel mit kezdeni, hol teljesen elengedik a gyeplőt, hol akkor is büntetnek, amikor inkább megértésre volna szükség. Az óvónő, óvóbácsi, dadus megfelelő reakciói némiképp pótolni tudják az otthoni érzelmi nevelés hiányosságait is, ezért is érdemes erről beszélni.

Az érzelmi fejlesztés 5 lépése

Mit tehetünk azért, hogy érzelmi fejlesztő személyekké váljunk? John Gottman, pszichológus 5 lépésben írja le az érzelmi fejlesztés folyamatát, a lépések alapja pedig az empátia. Ha nem tudunk, akarunk, próbálunk együtt érezni a gyerekünkkel, ha nem tudunk belehelyezkedni az ő lelkiállapotába, a további lépések sem fognak jól működni. Egy érzékletes példa a gyerekkel való együttérzésre: 3 éves kisfiú zokogva, kiabálva fekszik a homokozó közepén. A dráma kiváltója az, hogy egy másik gyerek elvette a lapátját és az új markoló autóját. Felnőttként, mikor napi szinten problémákkal vagyunk körülvéve, könnyen eshetünk abba a hibába, hogy egyszerűen nem tartjuk „valódi” nehézségnek, oknak a kiborulásra a játékok elvesztését. Képzeljük egy pillanatra a helyébe magunkat! Mi mit éreznénk, ha az új, drága telefonunkat a buszon kikapná valaki a kezünkből? Valószínűleg nem vágnánk földhöz magunkat, de biztosan bosszúsak lennénk (ez a legkevesebb). Helyettesítsük be a számunkra fontos dolgokkal a gyerek kincseit, és máris jobban értjük majd, mi zajlik le a kis utódban!

1. Tisztában vannak a gyermek érzéseivel

Az első lépés, hogy legyünk képesek felismerni a gyerek érzéseit. Ez könnyűnek tűnhet, de nem mindig az, főleg egészen kicsi gyerekeknél nem. Sír – mit érez? Ordít? Dühös, vagy épp egyedül érzi magát, és anyára vágyik? A helyzet adhat kulcsokat a megértéshez, később kérdezzünk, tapogatózzunk, mi történt?

2. Lehetőséget látnak az érzéseiben arra, hogy szorosabb kapcsolatba kerüljenek vele, és megtanítsák valamire

A 2. pont némileg provokatívnak is hathat: hogy kerülhetnék szorosabb kapcsolatba a gyerekemmel, amikor épp dühös vagy szomorú? Gondoljunk csak bele, a nehéz helyzetekben van a gyerekünknek leginkább szüksége a támogatásunkra, elfogadásunkra és szeretetünkre. A gyerekkori „drámák” kiváló modellként szolgálnak a felnőttkori krízisekre. Ha lehetőségünk volt például a dühös gyerekünkkel ezerszer megbeszélni, mit jelent a harag, mit lehet kezdeni vele, jó eséllyel nem ő lesz az a felnőtt, aki hirtelen haragjában összetöri a munkahelyi számítógépet vagy meggondolatlanul szakít a párjával egy veszekedés hevében. Minél intenzívebben éli meg az érzelmeket egy gyerek (ez ugyanis temperamentum és nem nevelés kérdése elsődlegesen), annál több alkalmunk lesz felnőtt koráig „edzeni” vele, és készülni a nagy, éles „bevetésre”: az életre.

3. Együttérzőn meghallhatják, és elismerik a gyerek érzéseinek jogosságát

A 3. pont magáért beszél: figyeljünk, kérdezzünk, beszélgessünk a gyermekkel. Lehetőleg akkor, amikor ő nyit felénk. Alapvető, hogy tanácsot akarunk adni, egyből mondjuk a jobbnál-jobb ötleteket, hogy oldhatná meg az adott problémát. Várjunk ezzel egy pár percet, és előbb fejezzük ki a gyerekünknek, hogy együtt érzünk vele! Értjük, hogy miért szomorú, amikor elveszít valamit, miért dühös, amikor kihagyják a játékból, amikor igazságtalan vele a tanár a suliban. Éreznie kell, hogy amit belül átél, az normális, sok esetben jogos.

4. Segítenek a gyereknek megnevezni a saját érzéseit

Nem elég tisztában lennünk a gyerekünk érzéseivel, fontos meg is neveznünk azokat, hogy ő is megtanulja adott érzelmi állapotait összekapcsolni a megfelelő érzelem-címkével. A gyerekek ugyanis sokszor csak egy zavaros, rossz belső állapotot éreznek, és időbe kerül, míg megtanulják, hogy ez a kellemetlen állapot pontosan mit is jelent. Ha valaki meg tudja nevezni, mit érez, könnyebben tudja uralni az érzelmet, és hatékonyabb segítséget kaphat másoktól is, hogy megnyugodjon.

5. Kijelölik a határokat, miközben megvizsgálják, milyen stratégiákkal lehetne megoldani a felmerülő problémákat

Az érzelmi fejlesztés utolsó lépése az útmutatás. Rendben van, hogy megértjük és elfogadjuk gyermekünk érzéseit, de hogyan tovább? Jelöljük ki a határokat a számára: mi lehet és mit nem lehet tenni (fontos, hogy tenni/mondani, és nem érezni!), amikor éppen elárasztják az érzései? Pl.: „Megértem, hogy dühös vagy, de akkor sem ütheted meg a másikat!”. A határok kijelölése után beszéljük meg, mi lenne a cél? Majd pedig ötleteljünk együtt a gyerekkel, vajon hogy lehetne elérni ezt a célt. Hallgassuk meg az ő ötleteit is, lehet, hogy ha mi mondjuk ki ugyanazt, csak azért sem teszi meg, de ha megvárjuk, hogy ő álljon elő az ötlettel, szívesebben és nagyobb lelkesedéssel viszi véghez a javaslatot.

Az érzelmi fejlesztés eszközei

Az érzelmi fejlesztéshez elsősorban egy olyan személyre van szükség, aki képes a gyermekre ráhangolódni,  és a fenti lépéseken átsegíteni a gyermeket. Ez természetesen nem egy mesterkélt, erőltetett dolog kell, hogy legyen, hanem a mindennapok szerves része, ösztönösen, kedvesen, az óvodai életbe beilleszthető módon. Emellett számtalan kreatív módon tudjuk az érzelmi fejlesztést támogatni akár csoportos, akár egyéni foglalkozások során is, pl. érzelemkártyák használatával, szituációs játékokkal, szerepjátékkal, mesekönyvekkel, és természetesen külön erre a célra fejlesztett játékokkal is.

------------------------------- 

Így a cikk végén megragadnánk a lehetőséget, hogy bemutassuk a webáruházunkban kapható érzelmi intelligenciával foglalkozó játékokat.
A képre kattintva máris a termék leírásra érkezik a kedves olvasó.
A legkisebbeknek ajánljuk ezeket a gyerekkézbe való, biztonságos és vidám kis avokádókat (Learn a lot -  Avocados a Learning Resources kiadásában)! Az avokádók kinyithatóak, bennük rejtőzik egy mag, ami 8 különböző érzelmet ábrázol egy kis „arcocskán”. A kicsik kinyithatják, forgathatják, megtanulják az érzelmek neveit, valamint azok összekapcsolását az egyes arckifejezésekkel. Már 1,5 éves kortól használható eszköz.

Másik érzelmi intelligencia fejlesztő játékunk 3 éves kortól ajánlott. Kártyák és dobókockák segítségével szituációs játék közben lehet a pozitív és negatív érzésekről beszélgetni, azokat felismerni, eljátszani, saját és közös élményekhez kötni. Minden gyermeknek hasznos társa lehet, autizmussal élő, vagy szociális nehézségekkel küzdő gyerekeknek pedig kifejezetten segítség lehet az érzelmek világában való eligazodásban.

A változó érzelmek között még a felnőtteknek is nehéz eligazodni és sikeresen lavírozni, hát még egy gyermeknek.

A magyar kiadású Érzel-Mese játék segít az érzelmi intelligencia fejlesztésében.  Hasznos eszköz arra, hogy a gyermek megtanulja majd kifejezni az érzéseit, megérteni a másik személyét, tudja a vágyait késleltetni adott esetben és tudjon is kitartani amikor szükséges.

Szituációs feladatkártyákon keresztül biztonságos módon lehet beszélni a különböző élet  helyzetekről.

---------------------

A szerző , Jantek Gyöngyvér további értékes  írásait az alábbi oldalakon lehet elérni:

Instagramon: https://www.instagram.com/jantekgyongyver/
Facebookon: https://www.facebook.com/jantek.gyongyver
Blog oldalon: https://szeretemaferjem.blog.hu/

Olyan témákkal lehet itt találkozni, amely széles közönség számára értékes olvasnivalót nyújt, házasság, gyeremeknevelés, lelki egészség, gyászfeldolgozás és sok más hasonló lelki témában. Mindenkinek szeretettel ajánljuk ezeket az oldalakat. Az internet világában egyre nehezebb eligazodni. Nagyon jó, hogy vannak ilyen hasznos iránytűk is, a laikusok számára is jól érthetően, élvezetesen megfogalmazva.